Q: Hogyan befolyásolta a lemez készítését az, hogy ebben a lakásban élsz?

Ez táplált és a lemez sokkal összetettebb miatta. Még soha nem gitároztam annyit, mint ezen a lemezen. Célként állítottam be hogy elsajátítsam azokat a dolgokat, amiket csinálok. Igyekszem jobb festő lenni, és az utóbbi években rengeteg festményt készítettem. Próbálok jobb fotós lenni. És leginkább, a lemez készítése miatt, ugyanazzal a hangzással és stílussal gitároztam, mint ahogy Twiggy először megtanított. Nyitott hangzásvilág a slide gitáron, de különleges. Ez hallható a „Superstar”-ban, és az „Apple of Sodom”-ban is, sok egyedi hangzású dolog, amiket nem feltétlenül én játszottam a múltban, de a zeném lényegét képezték. Le kellett ülnöm és úgy átgondolni a dolgot, mintha én nem ebben a bandában lennék – mit szeretnék ebben a zenekarban? El kellett választanom magamat és tárgyilagosnak kellet lennem…

 

Q: Nos, mit sikerült elérni?

Rájöttem, hogy azért alapítottam ezt a bandát, mert rajongtam a zenéért és azt gondoltam, hogy izgalmasabb lemezeket tudnék készíteni, mint azok az emberek, akikkel interjúkat készítettem. Marilyn Manson, mint egy ötlet, soha nem csak a zenéről szólt. Az előző néhány lemezen, különösen az utolsón, megpróbáltam nagyon zenei értelemben venni, mivel Twiggy és én újragondoltuk magunkat, mint egy duót, és mint zenészeket. Másféle értelemben koncentrált a zenére. Még mindig kiállok az utolsó két lemezem mellett és még mindig tetszenek. Egy időszakot képviselnek az életemben, habár nem olyan dolgokból állnak, amiket élvezetes hallgatni. [nevet] Úgy tekintek rájuk, mintha valaki valamiféle kapcsolatot keresne kétségbeesésében, és kísérletet tenne a feltámadásra, ez ott van. Számomra azonban nincs meg bennük a szikra, ami jelképezi azt, ami Marilyn Manson volt a kezdetekkor, hanem inkább az én személyemet.

 

Tovább olvasom

 

1

1