Spade
Döfés
A szépség pöttyöt elkérték és
Most az édes késem holnap elrozsdásodik.
Egy gyónás vagyok, ami csak meghallgatásra vár.
Égesd el az üres esődet ahogy lefolyik rajtam
Suttogd lágyan a halál ütemét
Térdre borulunk
Az egóm oltárán.
Kiszárítottad a szívemet
És átdöfted
De a nyomaim még mindig ott vannak
Az ereidben
Kiszárítottad a szívemet
És átdöfted
De a nyomaim még mindig ott vannak
Az ereidben
Az összes liliom kinyílt
Mintha drogért könyörögnének
És keserű szirom énekért remélnek,
„Kiüthetjük, de már nem térhetsz vissza.”
Egy gyémánt vagyok ami belefáradt
Az összes arcba amit szerzett.
Biztosítanunk kell az árnyékot
Mielőtt az anyag elhalványul.
Kiszárítottad a szívemet
És átdöfted
De a nyomaim még mindig ott vannak
Az ereidben
Kiszárítottad a szívemet
És átdöfted
De a nyomaim még mindig ott vannak
Az ereidben
És azt mondtuk ’míg meg nem halunk
És azt mondtuk ’míg meg nem halunk
|